Örökbefogadás menhelyről
Adelita története
"Egy családi kertes házban lakunk Budafokon, mindig úgy képzeltük el, hogy lesz egy kutyánk is, de eddig halogattuk ezt a "projektet". Októberben a kisfiam bölcsődéjében (Budafok-Leányka utcai tagbölcsőde) állatvédelmi tematikus hetet tartottak, ahol sokat beszélgettek az állatokról, sok szép kézműves festős, ragasztós alkotás készült. Láttuk, hogy van lehetőség elmenni menhelyre, és sétáltatni kutyákat. Mivel Simit is érdekelte a dolog, ellátogattunk a Budaörsi Állatmenhelyre a hétvégén. Nagyon sok kutya él ott, kedvesen végigmutogatták nekünk a védenceiket. Természetesen csak olyan kutyust szerettünk volna elvinni sétáltatni, aki szeretni a gyerekeket, így esett a választásunk Adelitára, egy egyszemű spanyol vizikutyusra. Első sétánk alkalmával nem volt kedve a kutyának sokat sétálni, de a sok simogatás, amit kapott tőlünk, nagyon tetszett neki. Felelős állattartóként (mert már lakik velünk egy másfél éves törpenyúl is) nem hoztuk haza azonnal a kutyát, a következő hétvégén is visszamentünk sétáltatni, megismerni őt. Végül úgy döntöttünk, jó családi kutyus lesz belőle, és az örökbefogadás mellett szavaztunk. Már az első pár napban is jól érezte nálunk magát a kutya, kifejezetten jól kijön a gyerekekkel, imádja, ha simogatják, ölelgetik, foglalkoznak vele. Eredeti tervünk egy kinti kutya volt, de Adelita egyelőre nagyon ragaszkodik hozzánk, fél egyedül kint maradni, így jelenleg benti kutya lett belőle. Lelkesen minden nap visszük kisebb-nagyobb sétákra, igyekszünk megtanítani neki, hogy kint sem olyan rossz az élet, illetve lelkesen próbáljuk játékra is tanítani őt."
Horváth-Becsey Dóra (a Katica csoportos Simi anyukája)
"Egy családi kertes házban lakunk Budafokon, mindig úgy képzeltük el, hogy lesz egy kutyánk is, de eddig halogattuk ezt a "projektet". Októberben a kisfiam bölcsődéjében (Budafok-Leányka utcai tagbölcsőde) állatvédelmi tematikus hetet tartottak, ahol sokat beszélgettek az állatokról, sok szép kézműves festős, ragasztós alkotás készült. Láttuk, hogy van lehetőség elmenni menhelyre, és sétáltatni kutyákat. Mivel Simit is érdekelte a dolog, ellátogattunk a Budaörsi Állatmenhelyre a hétvégén. Nagyon sok kutya él ott, kedvesen végigmutogatták nekünk a védenceiket. Természetesen csak olyan kutyust szerettünk volna elvinni sétáltatni, aki szeretni a gyerekeket, így esett a választásunk Adelitára, egy egyszemű spanyol vizikutyusra. Első sétánk alkalmával nem volt kedve a kutyának sokat sétálni, de a sok simogatás, amit kapott tőlünk, nagyon tetszett neki. Felelős állattartóként (mert már lakik velünk egy másfél éves törpenyúl is) nem hoztuk haza azonnal a kutyát, a következő hétvégén is visszamentünk sétáltatni, megismerni őt. Végül úgy döntöttünk, jó családi kutyus lesz belőle, és az örökbefogadás mellett szavaztunk. Már az első pár napban is jól érezte nálunk magát a kutya, kifejezetten jól kijön a gyerekekkel, imádja, ha simogatják, ölelgetik, foglalkoznak vele. Eredeti tervünk egy kinti kutya volt, de Adelita egyelőre nagyon ragaszkodik hozzánk, fél egyedül kint maradni, így jelenleg benti kutya lett belőle. Lelkesen minden nap visszük kisebb-nagyobb sétákra, igyekszünk megtanítani neki, hogy kint sem olyan rossz az élet, illetve lelkesen próbáljuk játékra is tanítani őt."
Horváth-Becsey Dóra (a Katica csoportos Simi anyukája)
